A Magyar Köztársaság Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztere március 15-e alkalmából példamutatóan végzett eredményes szakmai munkássága elismeréséül Miniszteri Elismerő Oklevél  kitüntetésben részesítette Tánczos Csaba mezőgazdasági vállalkozót. Ebből az alkalomból is készítettem vele interjút.

 Meglepődtél amikor értesítettek az elismerésről?

 Kellemes meglepetésként ért a hír, majd amikor az ünnepségen az ország nagyjaival ültem egy asztalhoz, akkor éreztem át igazán miről is szól ez az oklevél.

 Hol és mikor végeztél?

1980-ban végeztem a Katona József Gimnáziumban, majd a Kertészeti Főiskolán folytattam tovább tanulmányaimat.

Hallottam, szereted a borászkodást és a jó borokat. Mindig ennek készültél?

A főiskolai jelentkezésemkor gyümölcstermesztőnek adtam be a jelentkezésemet, majd a felvételi elbeszélgetéskor megkérdezték, mi lenne, ha borásznak tanulnék. Én igent mondtam, amit a mai napig nem bántam meg. A diákévek nagyon jó hangulatban teltek, főleg amikor borkóstolóval zártuk a szakmai gyakorlatokat.

Hol dolgoztál a főiskola után?

A helyi termelőszövetkezetben kezdtem, majd amikor lehetett magángazdálkodásra tértem át. Sajnos a mai bizonytalan helyzetben egyre nehezebb fennmaradni a sertés ágazatban. A kilencvenes években több pályázaton sikerült pénzügyi forrásokat nyernem és felépítettem egy hizlaldát és egy takarmánytárolót. Majd 1997-ben további épületekkel bővült a gazdaság.

 A munka mellet fontos számodra a család és a közös programok. Honnan jött az ötlet, hogy 14 éve minden évben részt veszel a Kinizsi túrán?

 A főiskola tájfutó csapatának válogatott tagja voltam és a 80-as évek közepén láttam egy egész napos tudósítást a teljesítménytúráról. Felkeltette az érdeklődésemet, de akkor nem volt elég időm rá. Azután hosszas keresgélés után sikerült ismét rátalálnom. És azóta minden évben részt veszek rajta.

 Mi kell ahhoz hogy 24 órán át gyalogoljon az ember?

 Akaraterő és kitartás. Amikor átlépjük az 50. kilométert, minden egyes méter nehezebb és nehezebb. Ehhez nagyon sok gyakorlás kell. Ha tehetem hétvégenként 30-35 kilométert együtt gyaloglom a gyermekeimmel. Átlagosan tízből hat ember teljesíti a 100 kilométeres távot. A végére már nem azokkal túrázol, akikkel indultál. Hat éve egy itt megismert sporttárssal együtt megyünk végig a távon. Tavaly különösen nehéz volt, mert nagyrészt esett az eső.  Külön büszkeséggel tölt el, hogy Csabi fiam kilenc évesen 78 kilométerig, míg 17 évesen végig teljesítette a túrát.

 Legjobb eredményed?

 A csúcsom eddig az amikor 0 óra 59 perckor beértem a célhoz. Átlagosan hajnali 4 órakor ért véget számomra a túra,

 Családod számára fontos a két napos  Kunság 100-as túra. Miért is?

Tímea lányom és fiam is rendszeresen részt vesz ezen. Minden évben Ladánybenéről indulunk és az első napon Jakabszállásra kell elérni. Majd másnap innen indulva Petőfiszálláson van a végállomás.

 Mire vagy kire vagy a legbüszkébb?

 Természetesen a családomra. Fiam 18 évesen az akkori osztálytársakat megfűzve elindultak egy extrém sportokról szóló versenyen. Nagy meglepetésre bekerültek a döntőbe, majd azt meg is nyerve egy hetet töltöttek a Vörös tenger mellett búvárkodással. Ma már a Műegyetemen első éves. Lányom is jó tanuló és bízom benne a bátyja nyomdokaik követi.

 Mit szeretnél a közeli és a távoli jövőben?

Az elvem, hogy csak nagyon nagy célt szabad kitűzni, de nem kell azt rögtön megvalósítani. Tisztességgel meg tudjunk élni a munkánkból és továbbra is ilyen jót beszélgessenek az emberek, mint most épp veled.

A Kinizsi Százas 100 km-es gyalogtúrát a településünkön lakók vagy dolgozók közül a következő személyek teljesítették már végig: 

Szabóné Varga Beáta egyszer

Péli Ferenc (Orgoványi lakos, Gazdaboltban dolgozik)négyszer

Ifj. Tánczos Csaba egyszer

Táncsos Csaba tizennégyszer

Tánczos László ötször

[2007. május 12.] óbazs